Nem kívánunk politikai párttá válni, csupán szeretnénk megakadályozni, megállítani a Jugoszláviában élõ magyarok további asszimilációját, megõrizni a jugoszláviai magyarok identitástudatát. Igy nyilatkoztak a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetsége megalakításának kezdetén e kezdeményezés beterjesztõi. A többnemzetiségû és e viszonyokat tekintve stabil Vajdaságban az ilyen törekvések senkit sem izgattak, nem ijesztgettek különösebben. Voltak ugyan bizonyos aggályok, hogyan lehet egy szervezet politikamentes olyankor, amikor térségeinkben még a levegõ és a víz is el van politizálva, hogy a kenyérrõl ne is beszéljünk.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetsége megalakításának egyes szószólói által adott nyilatkozatok azonban megbonthatják a nemzetek közötti jó viszonyt Vajdaságban. A legnagyobb transzparens, amellyel az alakuló gyûléseken találkozhatunk, az, amelyen az áll, hogy az asszimilációval elfogynak a magyarok. Így lesz ez valószínûleg ma is, június 2-án, Zentán, a szövetség alakuló gyûlésén. Amikor egynemzetiségû gyülekezetekrõl van szó, a legtöbb esetben nem az érvek, hanem az érzelmek kerülnek túlsúlyba. Ha viszont a szövetség megalapítói figyelembe vennék a tényeket, akkor el kellene mondaniuk, hogy a zentai, a kanizsai, az adai és még néhány vajdasági községben a magyar nemzetiségû lakosság arányszáma ma kedvezõbb mint három-négy évtizeddel ezelõtt volt. Így például 1941 elején Zentán a lakosság 60 százaléka volt magyar és 40 százaléka nem magyar nemzetiségû, ez az arány ma 80:18.

Tucatszám sorolhatnánk fel a tényeket annak igazolására, hogy a viszonyok jók, harmonikusak, testvériek és egyenjogúak. Mindez így van, de amikor a vezérséget akarják elfoglalni (amikor az ember kilép az egyik pártból, mert abban a kétszázadik a ranglistán, hogy másikat alakítson, amelyben vezér lenne, vagy legalábbis a vezetõk közé kerülne), akkor figyelmen kívül hagyják a tényeket, valótlanságokkal is operálnak. Ilyenkor még a tévé nagyközönsége elõl is elrejtik az egykori politikai hovatartozást (a Kommunista Szövetséghez valót).

Vajdaságban lehet asszimilációról beszélni, de nem kényszerû asszimilációról. A zentaiak egykoron minden népszámlálás után büszkén mutattak rá a "jugoszlávok" rovatban kimutatott számokra. Az 1981-es népszámlálás után például ez a szám csaknem kétszer akkora volt, mint tíz évvel korábban. Igaz, egyesek 1981-ben is elégedetlenek voltak, amikor látták, hogy a zentai község mintegy 20000 lakosa közül nem kevesebb, mint 1200 vallotta magát jugoszlávnak... Vajon nevezhetõ-e ez asszimilációnak? Ha igen, akkor sok szerbnek is aggódnia kellene, mert a vegyes házasságból született utódjuk sem szerbnek, sem magyarnak, hanem jugoszlávnak vallotta magát. Büszkén (abban az idõben) ilyen gyerekeikre, jugoszlávnak vallotta magát a magyar nemzetiségû apa és a szerb nemzetiségû anya is, vagy fordítva. Vegyes házasságok kötésével Vajdaságban más nemzetek és nemzetiségek is jugoszlávvá "asszimilálódtak".